2013. október 11., péntek

Krumplis-hagymás-magos vegán pogácsa

Hozzávalók:

30 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
30 dkg tönköly fehérliszt
1 tasak szárított élesztő
1 csésze szójatej
1 teáskanál barnacukor
Kb. 1 csésze hidegen sajtolt olaj
Víz
1 nagy fej vöröshagyma
40 dkg héjában főtt, forrón hámozott és pürésített krumpli
2 evőkanál só
1 marék napraforgómag



Elkészítés:

A vöröshagymát aprítom-pici olajon pirítom.
A krumplit a fentiek szerint elkészítem. Ha langyosan hámozom, nem ég meg az ujjam, viszont rengeteget fogok szenvedni a gumiszerű massza pürésítésével, nem éri meg.
Tehát pürékorában hagyom kihűlni.

Az élesztőt felfuttatom a szójatejben a cukorral.

A lisztekhez adom az élesztőt és egy csésze olajat meg a sót, Összedolgozom, majd jöhet hozzá a hagyma és a krumpli. Ezzel is jól összegyúrom. Ha kell, adok még hozzá vizet, esetleg olajat.
Ha jól megdagasztottam, egy óráig kelesztem.

Kelés után büszkén megmutatom a lányomnak, milyen szép lett. Lisztezett deszkára borítom. A lányom ebben annyira gyönyörködik, hogy egy órás intenzív játékba kezd a tésztával, vulkános-kisujjacskás kalandok kezdődnek. A tészta egy része a földön végzi, egy másik része a deszka és az asztal lisztezetlen oldalához tapad leszedhetetlenül.
A maradék tészta pont elég lesz, még így is jó sok pogácsa készíthető belőle.
 Újralistezem a deszkát, a tésztagolyóbis tetejét is. Kinyújtom kb. fél centisre. A lányomnak elmondom, hogy most azt kell csinálnia, amit egyébként nem szoktam szeretni: mártsa a kezét a vizespohárba. A vizes kezével pedig simítsa végig a tészta tetejét, mert a tojás ezen a ponton hiányzik: nem látom biztosítottnak, hogy a szotyi rá fog ragadni a pogácsákra. A vizezés a tervek szerint hatott, még ha nem is olyan ragasztóerővel, mint a tojás.
Ezután rászórom a magot, amit a lányom még nem evett meg, jöhet a lyukasztás (ezt már én csinálom, a gyermek eleget játszott a konyhában, lisztesen felvonul a szobájába). A pogácsákat sütőpapíron tepsibe teszem. Nem melegítem elő a sütőt, csak most kapcsolom be, hadd keljen még egy picit a tészta.
Kb. 40 perc alatt elkészül: 2 gáztepsit lehetne teljesen telerakni a pogikkal, ha nem lenne a korábban részletezett veszteség, így a második tepsi csak 4/5.
Fontos, hogy ne süssem túl, akkor tökéletes, ha olyan színe van, mint a képen. A második tepsivel kicsit tovább bent hagytam, kicsit kemény is lett.
Viszont másnap, mikorra vendégségbe vittük, tökéletesen puha volt mind úgy, hogy zacskóba tettem, miután teljesen kihűlt.






Ez volt az első tojásnélküli pogácsa-próbálkozásom, és bár kerestem, nem leltem jó receptet a neten. Azt kell, hogy mondjam, nagyon finom lett. Frissen és még másnap is jó volt, harmadnapra viszont már némiképp "szikkadt" , akkor már csak én tömtem magamba (de lehet, hogy mást nem is kínáltam már ezen a ponton...).



Fenséges tofu shoarma spenóttal

Hozzávalók:

30 dkg tofu- lehetőleg olyan fajta, ami nem lében lakik (ha mégis, alaposan le kell csöpögtetni)
30 dkg spenót (én leveles bébispenótot használtam)
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
pici só
1 púpos evőkanál kairói shoarma fűszerkeverék (ebből jó sok féle van, az én verziómban: 3 ek kurkuma, 1 ek petrezselyem, 1 ek koriander, 1 tk őrölt kömény, fél tk bors, fél tk menta, fél tk barnacukor, fél tk só)
1 marék sótlan, pörkölt földimogyoró- hogy megbolondítsuk az egészet
olívaolaj



Köretnek bulgur vagy árpagyöngy

Elkészítés:

A hagymát aprítjuk, kevés olívaolajon pároljuk, majd ráreszeljük az egyik fokhagymát. Közben a tofut felkockázzuk. Ha kellemesre párolódott a hagymánk, beledobjuk a tofut. Mikor picit megpirul a tofu, beledobjuk a közben leöblített-lecsepegtetett spenótleveleket és a mogyorót. Rászórjuk a shoarma fűszerkeveréket. (Én készen kapható verziót használtam, ebből 1/3 csomaggal (ez a recept megint úgy született, hogy összedobtam, amit otthon leltem), de a házi nyilván ebből is jobb. )
Fedő alatt pároljuk néhány percig- nem túl sokáig. Ha szeretnénk, hogy kicsit szaftosabb legyen, adunk hozzá még egy kis vizet (én kb egy decit adagoltam hozzá apránként). Ráreszelünk még egy fokhagymát, ha kedünk tartja, és kész is!
 Árpagyöngyöt főztem hozzá, de legközelebb bulgurral készítem.

Nagy lutri volt, alig mertem megkóstolni. Most pedig alig várom, hogy újra készíthessek ilyet, ez most az abszolút kedvencem.

U.i.: Már megismételtem az élményt bulgurral, ismét hűdejó lett!